Szabadidő 1 napos
17-09-27-Visegrád PDF Nyomtatás E-mail
Írta: ErIs   
2017. október 01. vasárnap, 19:51

Beszámoló itt!!!

Képek itt!!!

Módosítás dátuma: 2017. november 01. szerda, 14:51
 
Hajóirándulás a Római partra PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2017. július 24. hétfő, 03:53

A Duna hullámain és az Evezős Sörkertben

Hol a legjobb tartózkodni a forró kánikulában? Igen, a Dunán, egy BKK hajón! 10 órakor találkoztunk a Gellért téri hajóállomáson. Átszállással értük el a Római parti végállomást. Közben gyönyörködtünk csodás fővárosunk páratlan szépségeiben, a Vizes Világbajnokság létesítményeiben. Unokáink hamar egymásra találtak.

Az Evezős Sörkert remek kínálata közül a hekk és a sör volt a sláger.

Hazafele Frank Pista játékával olyan jól lefoglalta a gyerekeket, hogy észre sem vettük és már a Gellért téren voltunk.

Jó volt, remek volt! Ismételjük meg!

s.k.

KÉPEK ITT

Módosítás dátuma: 2017. augusztus 06. vasárnap, 08:27
 
16-08-19-Kisvasúttal Nagybörzsönybe PDF Nyomtatás E-mail
Írta: SteK   
2016. augusztus 24. szerda, 19:29

A Budaörsi Nyugdíjas Polgári Egyesület augusztusban is felkerekedett. Ezen az önköltséges kiránduláson utaztunk vonattal, busszal, metróval, de ami a legemlékezetesebb, erdei vasúttal is.

A Nyugati pályaudvarról indultunk. Egyesületünk tagjai számára a közös utazás soha nem unalmas, vagy fárasztó, inkább örülünk a találkozásnak. Szob állomástól már a kisvasúttal kellett volna folytatni az utunkat, ám a helyszínen kiderült, hogy egy komoly műszaki probléma miatt az lehetetlen. Ilyen bosszantó eset minden szervező rémálma. Azonban az út értékéből semmit nem vesztettünk, mert szinte a vasút nyomvonala mellett busszal mentünk tovább a szép fekvésű Márianosztrára (Márianosztra = a mi Máriánk) Márté Istvánné Aranka tagunk javaslatára és közbenjárására meglátogattuk a templomot, ahol a pálos atya a templom és a rend történetéről tájékoztatott. Nagy Lajos magyar király 1352-ben - az oklevél szövege szerint - a Börzsönyben egy kolostor számára területet, építőanyagot adott. A kolostor felépült és mellé a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a kegytemplom. Ez az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok számára épített kolostor és templom kisebb megszakításokkal 1786-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig a pálosoké maradt.

Márianosztrától Nagyirtáspusztáig már kisvasúttal tettük meg az utat. A kellemes kiránduló idő sok családot vonzott. Átszálltunk a Nagybörzsönybe tartó szerelvényre. Ez a szakasz ma Magyarország egyik leglátványosabb hegyi pályája.A vonala szűk patakmedrek partján, sűrű erdőkben kanyarog, irányfordítóval és hármas hurokkal győzi le a meredélyeket. Zöld fény és napsütés váltakozott a lombok között. Az ózondús erdei szellő szinte cirógatta arcunkat. A nagybörzsönyi végállomástól egyenesen a Malomkert étterembe mentünk, ahol igazán finom és kiadós ebéddel várták csoportunkat. Más menüt kaptak a hölgyek és mást a férfiak. Majd szabadprogram következett, ezalatt ki a sajtosházat, ki a nevezetes házi füstölt árút kínáló boltocskát vette célba,mások Kókai Géza bácsi fantasztikus csipkefaragásait csodálták meg.

Az evangélikus templomnál találkoztunk újból. A patinás épület falán, az áldozatok emléktábláján több Melich nevűt találtunk. A mi Gusztink ősei voltak ők. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a falu bányatelepülés volt, gazdag arany-, ezüst-, vasérc-, ólom- és kénkészlettel rendelkezett. A Település a török hódoltság idején sem néptelenedett el, végig lakott maradt. Magyar jobbágyok mellett német bányászok lakták, akik valószínűleg már II. Géza idején, a 12. században érkeztek ide. A nagybörzsönyi evangélikus gyülekezet gyökerei a reformáció utáni évekig vezethetők vissza. Míg Budaörsön a német ajkú lakosság katolikus, itt a németség evangélikus volt. A második világháború után a lakosokra kitelepítés, kényszermunka, vagyonelkobzás, jogfosztás várt.

Köszönjük Melich Gusztávnak és Marcsinak a remek szervezést, a lebonyolítást és a sok, szép élményt.

Képek IDE kattintva!

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 31. szerda, 13:24
 
16-07-06-Csákvár PDF Nyomtatás E-mail
Írta: SteK   
2016. július 07. csütörtök, 16:55

Csákvár minket vár!

Várakozással telve indultak a BONYPE tagjai a július 6-i, szerdai egynapos útra. Még nem gondolták, hogy mennyi meglepetésben lesz részük. Utunkat megáldotta a velünk utazó Zoltán Atya.

A busz először a Vértesi Natúrpark Látogatóközpontjánál állt meg. Az épület 200 éve malom volt, majd az Esterházyak birtokába került. Ma Geszner-ház néven ismert, és  a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány központja. Az épületben kutatóház, bemutató – és oktatóközpont található és a Vértes csodálatos világát bemutató kiállítás kapott helyet. Készséges idegenvezetőnk lelkesen beszélt ennek a kevésbé felkapott tájegységnek a történetéről, igazán gazdag növény és állatvilágáról. Azután kimentünk a pusztába. Igen, mert valóságos pusztaság tárult a szemünk elé, ahol a messzeségben a látóhatárt a Vértes hegység vonulatai zárták le. Mint „egy cseppnyi Magyarország"- így is nevezhetnénk, - jellemezte idegenvezetőnk. - Olyan, mintha a magyar tájak mind adtak volna magukból egy kicsit, hogy országunk egy pontján – valóságos szabadtéri élő múzeumként – minden érték és szépség megtalálható legyen, amit a Természet és az Ember alkotott.

Pusztabuszunkat két derék ló húzta, körülöttünk szaladgáltak a tanyagazda mudi kutyái. Vadkacsák pihentek a lápos részeken, madár-rajok húztak el felettünk. Fekete bivalyok érdeklődve figyelték echós szekerünket. A lustábbak a vízben hűsöltek. Számuk kétszázra tehető. A fürge terelőkutyák egy kisebb csoportot pillanatok alatt összetereltek. Kis idő múlva elértük a mintegy nyolcszáz állatból álló szürke marha - gulyát.  A kutyák ott is teljesíteni akarták ösztönös feladatukat, ezzel felmérgesítették a gulyát. Hírtelen elcsendesedtünk, amikor a több száz tonna élőhús megindult felénk. Akkor a kocsisunk egy hatalmasat kurjantott és visszaparancsolta a kutyákat. Látszott, hogy érti a dolgát. Szekerünk továbbhaladt, az állatok meg rendezett sorban tovább haladtak az itatójuk fele, mintha csak oda indultak volna.

Az ebédünket a Dohányos-ház Vendégfogadóban fogyasztottuk el. Mi más lehetett volna, mint szürke marha gulyásleves – üstben főzve! Kellemes időt töltöttünk a barátságos környezetben.

A program szerinti időt betartottuk, amikor a csákvári kéttornyú Római Katolikus templomhoz értünk. A XVIII. század második felében épült,és Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt  barokk templomot 1852-ben, valószínűleg Ybl Miklós tervei szerint átalakították. Oltárkép helyett az angyal hatalmas hófehér márványszobra látható.

Következő úti célunk a kastélyt volt, melyet az Esterházy család 1945-ig lakott. A háborús események során elsősorban belső berendezései károsodtak, azokat az értékeket pedig, amelyek nem pusztultak el, idegenek hordták szét. Az épületben először tüdőszanatóriumot rendeztek be , ma is kórházként működik. Az egykori színházból könyvtár lett, az istállóból pedig ebédlő. A sorozatos felújításoknak köszönhetően az épület igen jó állapotban van. Kellemes sétát tettünk az arborétum szerű parkjában.

Csákvárról sokunknak elsőre a fazekasok jutnak az eszébe. A mesterség fénykorában, 1833-ban még 193 önálló mester volt, valamennyien férfiak. Ma három hölgy űzi ezt a mesterséget. Ha már itt jártunk, kihagyhatatlan a fazekas ház megtekintése, ahol ismeretekkel gazdagodtunk a fazekasság érdekes történetétből.

Megálltunk a vértesboglári, több mint 200 éves Assisi Szent Ferenc Templomnál is. Bizonyára mindenki számára felejthetetlen lesz a fából készült  főoltár (felállítása:1904)  és a stációképek (szentelése 1899-ben.)

(Ne haragudjatok,hogy elpityeredtem, de egy pillanatra ott láttam nagyszüleimet az oltár előtt. Anyukám többször mesélte, hogy a nagymama nem fehér ruhában és fátyolban esküdött 1908-ban, hanem fekete felsőrészben (pantsulban). A koszorúját még őrizgetem a nagypapa viaszgyöngy kitűzőjével együtt, egy mélyített keretben. Majd egyszer megmutatom Nektek.)

Minderre már csak “hab a tortán” a fagyizás Bicske legjobb cukrászdájában.

Köszönjük a szervezőknek – Áginak és Tibornak, továbbá Budaörs Város Önkormányzatának az anyagi hozzájárulást a buszköltséghez.

s.k.

fotó: Wagner Imre és Nagy Sándor Megtekintés ITT!!!

Módosítás dátuma: 2016. július 08. péntek, 14:39
 
16-05-04-Salgótarján+Szentkút PDF Nyomtatás E-mail
Írta: SteK   
2016. május 05. csütörtök, 20:47

Az útra indulók hajnalban szomorúan tapasztalták, hogy esik az eső. Így nem kellemes útra kelni. Rövid idő múlva azonban elállt a tavaszi zápor, és egy szivárvánnyal búcsúzott.  Nem is zavarta meg többet a társaságot.

A Budaörsi Nyugdíjas Polgári Egyesület szándéka szerint minél több a magyarországi kegyhelyet szeretne meglátogatni, amihez az Önkormányzat pályázati támogatással is hozzájárul. Május 4-én Mátraverebély - Szentkútra indultak. A szervező, Pető Attila más, különleges látnivalót is betervezett.

Az út első állomása Salgótarján, ahol megtekintettük a Bányamúzeumot. Az 1860-as években kezdtek itt barna kőszenet bányászni.  A Nógrád megyei bányák írásos és tárgyi emléket külszínen és több bemutatóteremben őrzik. A kiállításban a bányász ünnepi viseletek, kiegészítők mellett korabeli szerszámok, világítóeszközök, táró- és aknaképek, üzemi felvételek, térképek, statisztikák és dokumentumok mutatják be a bányászok életét és teszik érthetővé a valamikor nélkülözhetetlen iparág fejlődését a megyében. Az udvaron mozdonyok, csillék, szállítóvagonok kaptak helyet. Lelkes vezetőnkkel leereszkedtünk a József lejtős aknába. Eddig is tudtuk, hogy a bányászok munkája nagyon nehéz, és egészségtelen, de a szűk, sötét, nedves tárnákban járva még inkább meggyőződhettünk arról. Élethű bábukkal mutatták be, hogy a bányászok sokszor fekvő helyzetben dolgoztak. A háború előtt munkára fogtak asszonyokat, 10-12 éves gyerekeket is.  Milyen lehetett egy bányász napja? Általában reggel 7órakor kezdtek és 10-12 órát töltöttek a föld alatt zajban, porban. A II. háború után, amikor a 3 - és az 5 éves tervet kellett teljesíteni, akkor három műszakban dolgoztak. Az emlékezetes "széncsata" 1946-ban zajlott. A világháborút követő súlyos gazdasági helyzetben az ország bányásztársadalma vállalta, hogy az ipari termelés beindítása és a villamosenergia-ellátás helyreállítása érdekében jelentősen megnöveli az ország területén működő bányák termelését.

Vezetőnk beindított egy szállítószalagot, az a fülsiketítő zaj még arra a néhány percre is sok volt, nem egész műszak alatt hallgatni. A jókora méretű szénlapáttal egy bányász egy nap 12 tonnát rakott fel a futószalagra.  Szállításra lovakat is befogtak. Szomorú sorsuk volt a szegény páráknak, hiszen szinte egész életüket a föld alatt töltötték. Csak húsvétkor és karácsonykor vitték fel őket a felszínre.

A József lejtős aknát 1952-ben bezárták, mert egyszerűen ott elfogyott a szén.

Felüdülés volt felérni és kimenni a napsütésre. Még sokat kérdeztünk volna készséges vezetőnktől, de indult a busz utunk következő állomására: Mátraverebély – Szentkútra.

Mátraverebély–Szentkút Magyarország legősibb, és leglátogatottabb kegyhelye. A legtöbben nem a csodavárás miatt járnak ide, hanem lelki megerősítést és vigaszt várnak.

A Nagyboldogasszony templomban Zoltán atya, aki velünk volt az út során, misét celebrált. Egy ferences atya elmondta a kegyhely történetét. A népi hagyomány szerint 1091 vagy 1092-ben Szent László király lova patája nyomából fakadt a mai Szent Kút forrása. Az első testi gyógyulás akkor történt, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztorfiúnak, és a forrás vizével meggyógyította. Feljegyezték, hogy egy gyöngyösi család három gyermekének izomsorvadása volt.  Semmiféle orvosi beavatkozás nem segíteni rajtuk. Többször megfürdették őket a forrás vizében és csoda történt! A gyermekek meggyógyultak.

2006-ban, a Nagyboldogasszony búcsún Erdő Péter bíboros, prímás búcsújáróhelyünket, mint Magyarország legjelentősebb búcsújáróhelyét Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította.

2012- és14 között zajló fejlesztés során csodás természeti környezetben elkészült a szabadtéri oltár. A föléje boruló barlang falát nagyméretű, bámulatba ejtő mozaikkompozíció díszíti. Marko Rupnik jezsuita szerzetes munkája a Szent Családon kívül magyarországi szenteket ábrázol.

A korszerű zarándokszállás ebédlőjében  zarándokmenüt kaptunk. A háromfogásos ebédhez egy pohár ital is járt. Az étel oly ízletes és bőséges volt, hogy megállapítottuk: itt nagyon jól tartják a jámbor zarándokokat.

Ebéd után még volt idő egy kellemes sétára a környéken.

Hazafelé a buszon Frankné Anikó elnök asszony megköszönte Pető Attilának a szervezést, a nem kis izgalommal járó lebonyolítást. Egyetértését és köszönetét a tagság tapssal fejezte ki.

s.k.

KÉPEK ITT!

Módosítás dátuma: 2016. május 12. csütörtök, 13:00
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 9

Látogatottságunk

mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa444
mod_vvisit_counterEzen a héten1721
mod_vvisit_counterMúlt héten3275
mod_vvisit_counterEbben a hónapban5632
mod_vvisit_counterMúlt hónapban13492
mod_vvisit_counterÖsszesen594778

We have: guests online
Az Ön IP címe:: 54.225.38.2
Ma van: 2018 aug. 15.